Kiállításom a Wekerlei Társaskörben

2020 február 10-én nyílt meg második kalligráfiai kiállításom, ezúttal Wekerlén, ahol már ötödik éve élek családommal. Mivel imádjuk a hely hangulatát, „szellemét”, úgy gondoltam, jó lenne szűkebb pátriámban is bemutatkozni munkáimmal.

A Wekerlei Társaskör galériája adott otthont február végéig a kiállítási anyagnak, melybe több új kép is került. A megnyitóra csak pár lelkes helybéli, kedves barát és családtag jött el, ám pont a kis létszám miatt egy rendhagyó, kötetlen beszélgetéses megnyitó kerekedett, a legnagyobb örömömre és megelégedettségemre. Ritkán adatik meg ennyire kellemes megnyitó az embernek, ahol a baráti beszélgetésben az alkotás céljáról és mikéntjéről egyaránt szó eshet.

Örömmel készültem a kiállításra, az új munkák egyike „helyi ihletésű”: a magyarságtudata, építészi, képzőművészi, írói munkássága révén híres-neves Kós Károly egyik – elképesztően költői és drámai – idézetét dolgoztam fel két megközelítésben is, egyik egy rajzolt kapitális egy wekerlei motívummal, a másik pedig egy festett kép.

A kiállítás végével a február is elmúlt. A tavasz már a küszöbön, örömmel várom a melegét, a fák lombosodását, a természet ébredését.

 

Az írás megmarad?

Augusztus 8-án este 7 órakor megnyitottuk első (kalligráfusi) kiállításomat SCRIPTA MENENT címmel. A budavári Mária Magdolna Torony kiállítótermében a képek és én, az alkotójuk izgatottan vártuk, hányan jönnek el, kik lesznek az érdeklődők, akik a csütörtök koraestéjüket erre szánták. Érdekel-e egyáltalán bárkit is a kalligráfia?

Sok barát, kedves ismerős és néhány ismeretlen arc bukkant fel a meghirdetett időpont előtt, és kellemesen „belakta” a teret, a nagyobb szobányi termecskét.

Megnyitóbeszédében Halasi Zoltán tipográfus arról beszélt, miként élte meg a szakma nagy technikai forradalmát főiskolás fejjel, a kézzel szedett szövegeket – éppen akkoriban – milyen szédítő iramban váltotta fel először a fényszedés, majd pedig a számítógépes tördelés. Hogy egy, a litográfiához használatos kőlapból hogyan készítettek sírkövet, és hogyan temették a „Manualitás”-t, az Iparművészeti Főiskola kertjében… 🙁

Halasi Zoltán éppen „megnyit”

Bár én nem oda jártam, hanem a Képzőművészetire, így nem temethettem velük együtt a kézművességet, mégis pontosan ugyanúgy éltem meg ezeket a forradalmi változásokat – valóban gyökeresen és végérvényesen megváltozott azokban az években a grafikusi-tipográfusi szakma. És általa mi is. Szakmák és szakik, régi tudás és századokon át csiszolódott trükkök és fogások haltak el szinte pillanatok alatt.
Beszédének zárógondolata az volt, hogy a „Manualitás” mégsem halt meg teljesen: hiszen mint túlélő, itt van a nem kevés kézügyességet, gyakorlást igénylő kalligráfia – és jelenlévő művelője.

Hát igen. Vagyunk még jópáran olyanok, akik élvezetet találnak a kézzel készített, UNDO gomb nélkülözésével létrehozott alkotásokban. A kalligráfia ugyanis végtelen mennyiségű örömöt kínál: egyszerre meditáció és flow, s a megszülető képek pontos lenyomatai lelkünk-szellemünk aktuális állapotának. Hódolni ennek az élvezetnek nem is feltétlenül magányos szórakozás: a megnyitón résztvevők számából következtetve akár azt is mondhatnánk: társas mulatság.

A kiállítás szeptember 11-ig látható a Mária Magdolna Toronyban. Remélem minél többen eljutnak a tárlatra, és általa a kalligráfia műfaja szélesebb körben lesz ismert és elismert művészeti ág.

Scripta manent – Kiállítás a Budai Várban


2019. augusztus 8-án 19:00 órakor nyílik meg első kalligráfiai kiállításom a Budai Várban, a Mária Magdolna Toronyban, a Kapisztrán téren.

Nagy örömömre szolgál, hogy a kiállítást Halasi Zoltán tipográfus nyitja majd meg, mert igen nagyra tartom munkásságát.

A kiállítás szeptember 11-éig lesz látható, minden nap 10 és 18 óra között.

Az esemény Facebook oldala: https://www.facebook.com/events/656603354835080/