Az írás megmarad?

Augusztus 8-án este 7 órakor megnyitottuk első (kalligráfusi) kiállításomat SCRIPTA MENENT címmel. A budavári Mária Magdolna Torony kiállítótermében a képek és én, az alkotójuk izgatottan vártuk, hányan jönnek el, kik lesznek az érdeklődők, akik a csütörtök koraestéjüket erre szánták. Érdekel-e egyáltalán bárkit is a kalligráfia?

Sok barát, kedves ismerős és néhány ismeretlen arc bukkant fel a meghirdetett időpont előtt, és kellemesen „belakta” a teret, a nagyobb szobányi termecskét.

Megnyitóbeszédében Halasi Zoltán tipográfus arról beszélt, miként élte meg a szakma nagy technikai forradalmát főiskolás fejjel, a kézzel szedett szövegeket – éppen akkoriban – milyen szédítő iramban váltotta fel először a fényszedés, majd pedig a számítógépes tördelés. Hogy egy, a litográfiához használatos kőlapból hogyan készítettek sírkövet, és hogyan temették a „Manualitás”-t, az Iparművészeti Főiskola kertjében… 🙁

Halasi Zoltán éppen „megnyit”

Bár én nem oda jártam, hanem a Képzőművészetire, így nem temethettem velük együtt a kézművességet, mégis pontosan ugyanúgy éltem meg ezeket a forradalmi változásokat – valóban gyökeresen és végérvényesen megváltozott azokban az években a grafikusi-tipográfusi szakma. És általa mi is. Szakmák és szakik, régi tudás és századokon át csiszolódott trükkök és fogások haltak el szinte pillanatok alatt.
Beszédének zárógondolata az volt, hogy a „Manualitás” mégsem halt meg teljesen: hiszen mint túlélő, itt van a nem kevés kézügyességet, gyakorlást igénylő kalligráfia – és jelenlévő művelője.

Hát igen. Vagyunk még jópáran olyanok, akik élvezetet találnak a kézzel készített, UNDO gomb nélkülözésével létrehozott alkotásokban. A kalligráfia ugyanis végtelen mennyiségű örömöt kínál: egyszerre meditáció és flow, s a megszülető képek pontos lenyomatai lelkünk-szellemünk aktuális állapotának. Hódolni ennek az élvezetnek nem is feltétlenül magányos szórakozás: a megnyitón résztvevők számából következtetve akár azt is mondhatnánk: társas mulatság.

A kiállítás szeptember 11-ig látható a Mária Magdolna Toronyban. Remélem minél többen eljutnak a tárlatra, és általa a kalligráfia műfaja szélesebb körben lesz ismert és elismert művészeti ág.

Scripta manent – Kiállítás a Budai Várban


2019. augusztus 8-án 19:00 órakor nyílik meg első kalligráfiai kiállításom a Budai Várban, a Mária Magdolna Toronyban, a Kapisztrán téren.

Nagy örömömre szolgál, hogy a kiállítást Halasi Zoltán tipográfus nyitja majd meg, mert igen nagyra tartom munkásságát.

A kiállítás szeptember 11-éig lesz látható, minden nap 10 és 18 óra között.

Az esemény Facebook oldala: https://www.facebook.com/events/656603354835080/

Socrates a változásról

Socrates mondta a változásról. Ne küzdjünk a „régi” ellen, inkább építsük fel az újat, így nem fecséreljük el energiáinkat, a belefektetett munka optimálisan fog megtérülni. Véleményem szerint igaz lehet ez a kalligráfiára is: tanulj mindig valami újat, a komfortzónádon kívül esőt, és valóban érezni fogod a változást, a fejlődést.

(Gesso festmény, gouache, ceruza, aranyozással alul. 2019.)

Dekor, dekor!


Napjainkban, több évtizedes, szinte évszázados késéssel kezd csak népszerűvé válni a kalligráfia. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy egyre több vendéglátóipari helyen lehet látni kézzel írott táblákat, melyeken a kínálatot olvashatjuk. A táblaírás leginkább fekete táblafestékkel lekent felületeken, fehér krétafilccel készül, de ma már számos színnel is írhatunk táblára.

Különböző kezek, különböző minőségben dolgoznak a hazai piacon, de sok-sok igazán professzionális külföldi alkotóval találkozhatunk az instán, akik igen színvonalas munkákkal büszkélkedhetnek.

No persze, ez sem az a terület, ahol bárki, gyakorlatlanul, tapasztalatlanul, vagy elfogadható szintű tudás nélkül boldogulhat, és sikereket érhet el.
De általában véve azért elmondható, hogy mégiscsak könnyebb egy hibát frissiben letörölni a tábláról egy vizesronggyal, mint egy papíralapú munkában elkövetett hibát orvosolni, eltüntetni.
Kijelenthető hát, hogy a krétafilces táblarajzolás, dekorációs munka jó terep a gyakorlásra, és az itt szerzett rutin és tapasztalatok kamatoztathatók a klasszikus kalligráfiában.

Tévhitek a kalligráfiáról


A kalligráfia, görög eredeti neve szerint „szép írás”-t jelent, ezért sokan gondolják azt, hogy a kalligráfus ír. Kicsit szebben, mint az átlagember, de mégiscsak ír, tehát nem is olyan nehéz a dolga.

Valójában azonban nem ír, sokkal inkább rajzolja a betűket,

így talán pontosabb lenne a betűrajz kifejezés, ha nem foglalta volna már le magának ezt a fogalmat a műszaki jellegű betű-szerkesztés.

Rajzolom a betűformákat, egymás mellé, szavak, sorok, mondatok összhangzatává, ügyelve a betűk belső szerkezeti sajátosságaira, arányaira, és több tucat szempontra, egyszerre, egyidőben, óriási koncentrációt igénylő feladat ez, s olyan messze esik ez a hétköznapi jegyzetelő, gondolatközlő kézírástól, mint Makó Jeruzsálemtől…

Kompozíciós vázlat
A kész munka

Sok megrendelő éppen emiatt a tévhite miatt sajnálja a tisztes munkadíjat a kalligráfustól, hiszen írni mindenki tud, ilyen egyszerű munkáért nehogymá’ sokat kelljen fizetnie. Pedig az ellenkezője igaz: a kalligráfus betűművész, egy igényesen megírt kalligráfiai lap önálló grafikának vagy festménynek fogható fel, éppolyan sok előtanulmányt, vázlatkészítést, próbákat igényel, mint bármely más képzőművészeti alkotó munka.

Kalligráfia – a „szép írás”

A kalligráfia

Az írás története szinte egyidős az ember tudatos létezésének történetével. A rajzolt képek jelekké alakulása, egyszerűsödése maga az írás fejlődésének története. A betűkké stilizálódott jelek írása a tudás megőrzésének eszköze volt, de – a funkción túl – a megformálás szépsége, egyedisége is egyre fontosabbá vált az évszázadok során. Előtérbe került az írás szépsége, esztétikuma, sőt: művészi értéke. A kalligráfia mára önálló művészeti ággá vált, jeles képviselői éppoly tehetséges művészek, mint a festők, szobrászok, grafikusok. Mesterségbeli tudásuknak szerves része a kompozíció, a tipográfiai szabályok ismerete, az általuk létrehozott művek olyan – funkcionalitással is rendelkező – műalkotások, ahol a betűk, a szöveg esztétikuma a legfontosabb érték.

Festéssel díszített kódexlap a középkorból.

Mik a felhasználási területei?

A kalligráfiát számos területen használják. Egyedi grafikaként pl. idézeteket, mint önálló műalkotásokat hoz létre a kalligráfus. Alkalmazott műfajként különböző események (pl. esküvők, évfordulós ünnepségek) meghívóját, plakátját, ültetőkártyáit, vendéglistáit, vendégkönyvét készíti el, de alkot monogramokat, céges logókat, márkajeleket (és a hozzá kapcsolódó kis-arculatot) is. A különböző díjak, emléklapok, kitüntető oklevelek, s egyéb hivatalos vagy informális iratok szintén kiváló terepei a „szépírásnak”. Étlapok, menükártyák, éttermek, bárok fali árlistái, könyv- és lemezborítók, hirdetések és termékcsomagolások éppúgy lehetnek az írás gyönyörűségének hordozói, mint akár pl. az egyedi feliratokat használó tetoválás is. Kérdése van?

John Stevens amerikai kalligráfus egy munkája.