A tegnapi szavazásban – a szokott módon, választási csalással – nyert a fidesz és orbán viktor, és elbukott a nemzet. Trianonhoz hasonló gyász borult azokra, akik szebb jövőre vágytak, s akik nehezen viselik a rájuk mért csapást: elviselni ezt a velejéig romlott, korrupt és ostoba rendszert. Hangulatomhoz most ez a kalligráfiám illeszkedik a legjobban:
Új fejezetéhez érkezett el a digitális kalligráfia a műtermemben. Egy éve is van már, vagy kicsivel több, hogy egy Wacom Cintiq 16 inch-es táblát vettem, s kezdtem el használni. Csodálatos eszköz, de csak egy tábla. A tudását erősen korlátozni tudja, hogy amire használni akartam (tudniilik kalligráfiára, azon belül pedig főként gesztusírásokra), arra a hozzáválasztott rajzprogramok ecsetkészletei nem olyan érzékenyek, finomak, mint amire én vágytam volna, s ahogy én érzékeltem, csak az egészen professzionális (és emiatt szinte aranyárban kapható) szoftverek rendelkeztek azzal az ecsetkezelési finomsággal, ami közelít az analóg eszközök hagyta nyomokhoz.
Akkoriban, mikor a táblát megvettem, már ott volt alternatív lehetőségként az Apple iPad-je, és a Procreate, de a másik irányt tartottam okosabb döntésnek, mert a Wacom táblát tudom a mindennapos DTP munkához is használni. Ez igaz, de a digitális betűírásban hiányérzetem maradt.
E hiányérzetet küzdöttem le nemrégiben egy iPad beszerzésével. Mint egy gyerek a cukorkaboltban, úgy érzem magam, a Procreate kínálta lehetőségek már elsőre meggyőztek arról, hogy révbe értem, már ami a digitális kalligráfia megfelelő eszközét illeti. Olyan kézreálló a szoftver, annyira finoman hangszerelhetők az ecset-eszközök, hogy örömömben dalolni tudnék. Új élet., új szerelem. Új szerelmek. Csoda.
Az Esztergomi bazilika keresztjében 1849-ben elhelyeztek az építők egy időkapszulát. Az utókor számára fontos kor-dokumentumokat helyeztek el benne, köztük egy pergamenre írt megemlékezést az építtető(k) nevével, és egy abban az évben szolgálatot teljesítő papok névsorával. A Bazilika renoválási munkálatai során került elő a kupola csúcsán álló kereszt függőleges szárából az oda beépített fémcső. Az épület felújítása részeként egy új időkapszula elhelyezését határozták el, mivel a régi megsérült, mikor a második világháborúban repesztalálat érte a keresztet. Az új időkapszula a régihez hasonlóan készült el, a fémhengerben egy üvegkapszula tartalmazza a benne elhelyezett új dokumentumokat: a régi, repesz-szakította eredeti dokumentum másolatát, és a mai, 2021-es keltezésű iratot, melynek megírására engem kért föl az Esztergom-Budapesti egyházmegye.
A dokumentum latin nyelvű szövegét Erdő Péter bíboros úr írta, melyben az épület felújításának munkálatairól, továbbá az idén megrendezett Eucharisztikus Konferenciáról emlékezik meg.
A dokumentum – hagyománytiszteletből – pergamenre íródott, mely anyag több száz éven át képes megőrizni az írást, amint azt a ránk maradt kódexek is bizonyítják.
Ez a távlat, hogy a munkája akár évszázadok múltán is fennmarad, s valaki számára érdekes lesz egykoron, bizony elérzékenyíti az embert, igazán megtisztelő, hogy én hagyhattam rajta kezem nyomát, betűimet ezen a (kor)dokumentumon.
A kapszulát augusztus 15-én, nagymisén áldotta meg a bíboros úr, majd október 7-én helyezték el újból a kupolakeresztbe.
Az iratot 2 példányban készítettem el, egyet az időkapszulába, egyet pedig másolatként, melyet a Bazilika Kincstárában megrendezett időkapszula-kiállításon helyeztek el.
https://www.magyarkurir.hu/hirek/mit-rejt-az-esztergomi-bazilika-uj-idokapszulaja
Igazán nagy öröm – és mindemellett igazi kihívás – teljes oklevelet készíteni.
Az esetek túlnyomó többségében valamilyen előre nyomtatott oklevélbe pusztán a nevet kell odaírni, ami legfeljebb annyiban okoz fejtörést, hogy milyen írásmódot, stílust válasszunk, vagy hogy a nyomtatásra megfelelő, de kalligráfiára szinte teljességgel alkalmatlan papíron hogyan lehet mégis írni, a felületkezelésen.
Ha viszont a teljes oklevél elkészítése a megbízás, akkor tipográfiai feladattá is válik a munka, az információkat hierarchiába kell rendezni, a betűfokozatokat, a stílusokat össze kell hangolni, hogy harmonikus legyen az összkép. Ez több előtanulmányt kíván, de végső soron több örömöt is rejt magában.
A Pécsi Tudományegyetem díszokleveleinek elkészítése szép feladat volt, hálás vagyok a felkérésért, és gratulálok a Professzor uraknak az elismeréshez.
Az M5 tévécsatorna felkérésére részt vettem a Multiverzum műsorban, kalligráfusi minőségemben.
Noha a felvett riport elenyésző töredéke került be a vágott anyagba, mégiscsak egy jó lehetőség volt beszélni szerelmemről a kalligráfiáról.
Belinkelem a teljes műsort, lévén a többi téma is érdekes.
https://mediaklikk.hu/video/multiverzum-2020-12-06-i-adas/
Sajnos időközben inaktívvá vált a fenti link.
Ezért a kéziratokról, kalligráfiáról szóló részét feltöltöm ide:
Nemrégiben vásároltam egy Wacom Cintiq digitális táblát, kifejezetten azzal a céllal, hogy a kalligráfiai munkákban segítsen. Sokszor van ugyanis, hogy szükség van a manuális kalligráfiák (pl. feliratok, vagy kézzel készített logók) utólagos digitalizálására, ha azt a későbbiekben digitálisan szeretnénk használni. Logók esetében ez ugye elengedhetetlen manapság, de a többi feladattípusnál is jól jön, hogy nem kell vektorgrafikus programban körberajzolni a beszkennelt kalligráfiát, hanem akár rögtön vektorkörvonalú ecsettel dolgozik az ember, vagy, ha pixelesen is dolgozunk, legalább a szkennelés műveletétől mentesülünk.
Másfelől ott az a múlhatatlan előnye a digitális rajzolásnak, hogy egy rosszul sikerült vonás visszavonható, nem kell eldobni – vagy kínkeservesen és lassan javítgatni – a teljes addig elkészült munkát, elég egy UNDO parancsot adni, és újraírni a kérdéses részt.
Persze, nem szabad elfelejtkezni a manuális munkáról sem, semmi nem ér közelébe annak, amikor látjuk az alkotó kéz rezdüléseinek nyomát a papír anyagán tintával, festékkel… egy hasonlattal élve olyan ez, mint a színház és a film közti különbség, a filmben számtalanszor újra lehet venni egy jelenetet, a színházban előttünk születik meg (hibáival együtt) a mű, pont ettől olyan szép és izgalmas.
Fontos persze, hogy a megfelelő programot találja meg az ember, és még ennél is fontosabb, hogy a programban igényesen kialakítottak legyenek a rajzeszközök, hogy a tábla nyolcezernél is több fokozatú nyomásérzékelő képessége valóban szép toll- vagy ecsetvonásokat hozzon elő, egészen megközelítve a reális, valóságos eszköz-nyomokat. Én a legjobbnak, legprofibbnak a CLIP STUDIO PAINT programot találtam, de egészen szép dolgokat lehet csinálni akár a Photoshop-pal vagy Illustrator-ral is, bár ezeknél kevésbé igényesek az alap eszközök, érdemes külön ecset/toll készleteket beszerezni (vagy készíteni).
Végül egy másik szempont a digitális táblával rajzolás gyorsasága, ami szintén nagy előny. Számomra ez leginkább abban testesül meg, hogy variánsokra is jut idő, több design ötletet ki tudok próbálni egységnyi idő alatt.
2020 február 10-én nyílt meg második kalligráfiai kiállításom, ezúttal Wekerlén, ahol már ötödik éve élek családommal. Mivel imádjuk a hely hangulatát, „szellemét”, úgy gondoltam, jó lenne szűkebb pátriámban is bemutatkozni munkáimmal.
A Wekerlei Társaskör galériája adott otthont február végéig a kiállítási anyagnak, melybe több új kép is került. A megnyitóra csak pár lelkes helybéli, kedves barát és családtag jött el, ám pont a kis létszám miatt egy rendhagyó, kötetlen beszélgetéses megnyitó kerekedett, a legnagyobb örömömre és megelégedettségemre. Ritkán adatik meg ennyire kellemes megnyitó az embernek, ahol a baráti beszélgetésben az alkotás céljáról és mikéntjéről egyaránt szó eshet.
Örömmel készültem a kiállításra, az új munkák egyike „helyi ihletésű”: a magyarságtudata, építészi, képzőművészi, írói munkássága révén híres-neves Kós Károly egyik – elképesztően költői és drámai – idézetét dolgoztam fel két megközelítésben is, egyik egy rajzolt kapitális egy wekerlei motívummal, a másik pedig egy festett kép.
A kiállítás végével a február is elmúlt. A tavasz már a küszöbön, örömmel várom a melegét, a fák lombosodását, a természet ébredését.
Egy kis összefoglaló video azoknak, akik nem láthatták a kiállítást.
Augusztus 8-án este 7 órakor megnyitottuk első (kalligráfusi) kiállításomat SCRIPTA MENENT címmel. A budavári Mária Magdolna Torony kiállítótermében a képek és én, az alkotójuk izgatottan vártuk, hányan jönnek el, kik lesznek az érdeklődők, akik a csütörtök koraestéjüket erre szánták. Érdekel-e egyáltalán bárkit is a kalligráfia?
Sok barát, kedves ismerős és néhány ismeretlen arc bukkant fel a meghirdetett időpont előtt, és kellemesen „belakta” a teret, a nagyobb szobányi termecskét.
Megnyitóbeszédében Halasi Zoltán tipográfus arról beszélt, miként élte meg a szakma nagy technikai forradalmát főiskolás fejjel, a kézzel szedett szövegeket – éppen akkoriban – milyen szédítő iramban váltotta fel először a fényszedés, majd pedig a számítógépes tördelés. Hogy egy, a litográfiához használatos kőlapból hogyan készítettek sírkövet, és hogyan temették a „Manualitás”-t, az Iparművészeti Főiskola kertjében… 🙁
Bár én nem oda jártam, hanem a Képzőművészetire, így nem temethettem velük együtt a kézművességet, mégis pontosan ugyanúgy éltem meg ezeket a forradalmi változásokat – valóban gyökeresen és végérvényesen megváltozott azokban az években a grafikusi-tipográfusi szakma. És általa mi is. Szakmák és szakik, régi tudás és századokon át csiszolódott trükkök és fogások haltak el szinte pillanatok alatt.
Beszédének zárógondolata az volt, hogy a „Manualitás” mégsem halt meg teljesen: hiszen mint túlélő, itt van a nem kevés kézügyességet, gyakorlást igénylő kalligráfia – és jelenlévő művelője.
Hát igen. Vagyunk még jópáran olyanok, akik élvezetet találnak a kézzel készített, UNDO gomb nélkülözésével létrehozott alkotásokban. A kalligráfia ugyanis végtelen mennyiségű örömöt kínál: egyszerre meditáció és flow, s a megszülető képek pontos lenyomatai lelkünk-szellemünk aktuális állapotának. Hódolni ennek az élvezetnek nem is feltétlenül magányos szórakozás: a megnyitón résztvevők számából következtetve akár azt is mondhatnánk: társas mulatság.
A kiállítás szeptember 11-ig látható a Mária Magdolna Toronyban. Remélem minél többen eljutnak a tárlatra, és általa a kalligráfia műfaja szélesebb körben lesz ismert és elismert művészeti ág.
2019. augusztus 8-án 19:00 órakor nyílik meg első kalligráfiai kiállításom a Budai Várban, a Mária Magdolna Toronyban, a Kapisztrán téren.
Nagy örömömre szolgál, hogy a kiállítást Halasi Zoltán tipográfus nyitja majd meg, mert igen nagyra tartom munkásságát.
A kiállítás szeptember 11-éig lesz látható, minden nap 10 és 18 óra között.
Az esemény Facebook oldala: https://www.facebook.com/events/656603354835080/