Egy kis összefoglaló video azoknak, akik nem láthatták a kiállítást.
Az írás megmarad?
Augusztus 8-án este 7 órakor megnyitottuk első (kalligráfusi) kiállításomat SCRIPTA MENENT címmel. A budavári Mária Magdolna Torony kiállítótermében a képek és én, az alkotójuk izgatottan vártuk, hányan jönnek el, kik lesznek az érdeklődők, akik a csütörtök koraestéjüket erre szánták. Érdekel-e egyáltalán bárkit is a kalligráfia?
Sok barát, kedves ismerős és néhány ismeretlen arc bukkant fel a meghirdetett időpont előtt, és kellemesen „belakta” a teret, a nagyobb szobányi termecskét.
Megnyitóbeszédében Halasi Zoltán tipográfus arról beszélt, miként élte meg a szakma nagy technikai forradalmát főiskolás fejjel, a kézzel szedett szövegeket – éppen akkoriban – milyen szédítő iramban váltotta fel először a fényszedés, majd pedig a számítógépes tördelés. Hogy egy, a litográfiához használatos kőlapból hogyan készítettek sírkövet, és hogyan temették a „Manualitás”-t, az Iparművészeti Főiskola kertjében… 🙁
Bár én nem oda jártam, hanem a Képzőművészetire, így nem temethettem velük együtt a kézművességet, mégis pontosan ugyanúgy éltem meg ezeket a forradalmi változásokat – valóban gyökeresen és végérvényesen megváltozott azokban az években a grafikusi-tipográfusi szakma. És általa mi is. Szakmák és szakik, régi tudás és századokon át csiszolódott trükkök és fogások haltak el szinte pillanatok alatt.
Beszédének zárógondolata az volt, hogy a „Manualitás” mégsem halt meg teljesen: hiszen mint túlélő, itt van a nem kevés kézügyességet, gyakorlást igénylő kalligráfia – és jelenlévő művelője.
Hát igen. Vagyunk még jópáran olyanok, akik élvezetet találnak a kézzel készített, UNDO gomb nélkülözésével létrehozott alkotásokban. A kalligráfia ugyanis végtelen mennyiségű örömöt kínál: egyszerre meditáció és flow, s a megszülető képek pontos lenyomatai lelkünk-szellemünk aktuális állapotának. Hódolni ennek az élvezetnek nem is feltétlenül magányos szórakozás: a megnyitón résztvevők számából következtetve akár azt is mondhatnánk: társas mulatság.
A kiállítás szeptember 11-ig látható a Mária Magdolna Toronyban. Remélem minél többen eljutnak a tárlatra, és általa a kalligráfia műfaja szélesebb körben lesz ismert és elismert művészeti ág.
Scripta manent – Kiállítás a Budai Várban
2019. augusztus 8-án 19:00 órakor nyílik meg első kalligráfiai kiállításom a Budai Várban, a Mária Magdolna Toronyban, a Kapisztrán téren.
Nagy örömömre szolgál, hogy a kiállítást Halasi Zoltán tipográfus nyitja majd meg, mert igen nagyra tartom munkásságát.
A kiállítás szeptember 11-éig lesz látható, minden nap 10 és 18 óra között.
Az esemény Facebook oldala: https://www.facebook.com/events/656603354835080/
Socrates a változásról
Socrates mondta a változásról. Ne küzdjünk a „régi” ellen, inkább építsük fel az újat, így nem fecséreljük el energiáinkat, a belefektetett munka optimálisan fog megtérülni. Véleményem szerint igaz lehet ez a kalligráfiára is: tanulj mindig valami újat, a komfortzónádon kívül esőt, és valóban érezni fogod a változást, a fejlődést.
(Gesso festmény, gouache, ceruza, aranyozással alul. 2019.)
Dekor, dekor!
Szálka, Horog Étterem dekorációk, 2018. 
Szálka, Horog Étterem dekorfestés, 2018. 
Szálka, Horog Étterem dekorfestés, 2018. 
Sütipont Kávézó dekorációs festés, 2018.
Napjainkban, több évtizedes, szinte évszázados késéssel kezd csak népszerűvé válni a kalligráfia. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy egyre több vendéglátóipari helyen lehet látni kézzel írott táblákat, melyeken a kínálatot olvashatjuk. A táblaírás leginkább fekete táblafestékkel lekent felületeken, fehér krétafilccel készül, de ma már számos színnel is írhatunk táblára.
Különböző kezek, különböző minőségben dolgoznak a hazai piacon, de sok-sok igazán professzionális külföldi alkotóval találkozhatunk az instán, akik igen színvonalas munkákkal büszkélkedhetnek.
No persze, ez sem az a terület, ahol bárki, gyakorlatlanul, tapasztalatlanul, vagy elfogadható szintű tudás nélkül boldogulhat, és sikereket érhet el.
De általában véve azért elmondható, hogy mégiscsak könnyebb egy hibát frissiben letörölni a tábláról egy vizesronggyal, mint egy papíralapú munkában elkövetett hibát orvosolni, eltüntetni.
Kijelenthető hát, hogy a krétafilces táblarajzolás, dekorációs munka jó terep a gyakorlásra, és az itt szerzett rutin és tapasztalatok kamatoztathatók a klasszikus kalligráfiában.
Tévhitek a kalligráfiáról
A kalligráfia, görög eredeti neve szerint „szép írás”-t jelent, ezért sokan gondolják azt, hogy a kalligráfus ír. Kicsit szebben, mint az átlagember, de mégiscsak ír, tehát nem is olyan nehéz a dolga.
Valójában azonban nem ír, sokkal inkább rajzolja a betűket,
így talán pontosabb lenne a betűrajz kifejezés, ha nem foglalta volna már le magának ezt a fogalmat a műszaki jellegű betű-szerkesztés.
Rajzolom a betűformákat, egymás mellé, szavak, sorok, mondatok összhangzatává, ügyelve a betűk belső szerkezeti sajátosságaira, arányaira, és több tucat szempontra, egyszerre, egyidőben, óriási koncentrációt igénylő feladat ez, s olyan messze esik ez a hétköznapi jegyzetelő, gondolatközlő kézírástól, mint Makó Jeruzsálemtől…
Sok megrendelő éppen emiatt a tévhite miatt sajnálja a tisztes munkadíjat a kalligráfustól, hiszen írni mindenki tud, ilyen egyszerű munkáért nehogymá’ sokat kelljen fizetnie. Pedig az ellenkezője igaz: a kalligráfus betűművész, egy igényesen megírt kalligráfiai lap önálló grafikának vagy festménynek fogható fel, éppolyan sok előtanulmányt, vázlatkészítést, próbákat igényel, mint bármely más képzőművészeti alkotó munka.
Kalligráfia – a „szép írás”
A kalligráfia
Az írás története szinte egyidős az ember tudatos létezésének történetével. A rajzolt képek jelekké alakulása, egyszerűsödése maga az írás fejlődésének története. A betűkké stilizálódott jelek írása a tudás megőrzésének eszköze volt, de – a funkción túl – a megformálás szépsége, egyedisége is egyre fontosabbá vált az évszázadok során. Előtérbe került az írás szépsége, esztétikuma, sőt: művészi értéke. A kalligráfia mára önálló művészeti ággá vált, jeles képviselői éppoly tehetséges művészek, mint a festők, szobrászok, grafikusok. Mesterségbeli tudásuknak szerves része a kompozíció, a tipográfiai szabályok ismerete, az általuk létrehozott művek olyan – funkcionalitással is rendelkező – műalkotások, ahol a betűk, a szöveg esztétikuma a legfontosabb érték.
Mik a felhasználási területei?
A kalligráfiát számos területen használják. Egyedi grafikaként pl. idézeteket, mint önálló műalkotásokat hoz létre a kalligráfus. Alkalmazott műfajként különböző események (pl. esküvők, évfordulós ünnepségek) meghívóját, plakátját, ültetőkártyáit, vendéglistáit, vendégkönyvét készíti el, de alkot monogramokat, céges logókat, márkajeleket (és a hozzá kapcsolódó kis-arculatot) is. A különböző díjak, emléklapok, kitüntető oklevelek, s egyéb hivatalos vagy informális iratok szintén kiváló terepei a „szépírásnak”. Étlapok, menükártyák, éttermek, bárok fali árlistái, könyv- és lemezborítók, hirdetések és termékcsomagolások éppúgy lehetnek az írás gyönyörűségének hordozói, mint akár pl. az egyedi feliratokat használó tetoválás is. Kérdése van?
